Elmúltunk háromévesek: interjú Bánk Gergellyel, az Amazon Foci SE alapítójával

Elmúlt a nyár – és mi elmúltunk háromévesek.

Június 23-án, a családi napon együtt ünnepeltünk, együtt rúgtunk labdába: fiatal felnőttek, édesanyák, a játékosok barátai és családtagjai. A Mi családunk...

Azt hiszem, ez egy hatalmas szó. Jött a semmiből egy edző, aki elképzeléseivel, motiváltságával és kitartásával otthont teremtett a pályán, és azon kívül is, mindannyiunknak. Nekünk, akik nem vágytunk arra, hogy élsportolóként megváltsuk a világot – arra azonban igen, hogy focizhassunk, korunktól és tudásszintünktől függetlenül, egy barátságos, el- és befogadó Közösségben.

– Kezdésként vettünk pár labdát, megkülönböztető mezeket és bójákat – mesélte Gergő hetekkel ezelőtt. – A mai napig önfenntartóan működünk, ami nagyban segít az önálló, közösségünk érdekeit szem előtt tartó döntések meghozatalában.

És miben mutatkozott meg ezen döntéshozatalok sorozata…?

2016. A csoportok bővültek; lányok és nők egyaránt folyamatosan csatlakoztak hozzánk.

– Öt-hat játékossal kezdtünk. Ehhez képest, most több mint 100 aktív játékosunk van: csoportonként, átlagosan 12-14 fős edzéseink vannak, és megalakulásunk óta közel fél tucat helyen tartottuk az edzéseinket. Másfél éve viszont sikerült megtalálni az „otthonunkat” – emlékezett vissza Gergő az ugrásszerű növekedési időszakra.

– A Futball Aréna tornatermében edzünk a hűvösebb őszi-téli időszakban, míg nyáron szabadtéri edzéseket szervezünk. Az állandó helyszín megtalálása mellett pedig rengeteg energiát fordítottunk a csapatépítő programokra – mutatott rá az egyik leglényegesebb elemre, mely motorként hajtotta előre útján az Egyesületet. – Fontosnak tartottuk, hogy ne csak a csapattársak ismerjék egymást, hanem valóban egy nagy és összetartó közösségről beszélhessünk.

És ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, nélkülözhetetlen volt egy edzői, illetve egy, az arculatért és a közösség építéséért felelős stáb megalakulása. Volt, aki programjaink megszervezésével, a fotózással, vagy éppen a közösségi oldalaink kezelésével és a designer munkálatokkal, a ruházati rendelések feldolgozásával foglalkozott – és foglalkozik ma is. Lassacskán egyértelművé vált, hogy már rég nem csak egy ember álmáról van szó; mind a részeseivé váltunk, és mi magunk is, A Csajok működtetjük az egészet.

2017. A létszámok mindenhol stabilabbá váltak, és elkezdett körvonalazódni egy olyan modell, mely működőképesnek látszott hosszú távon is.

A nagy létszámra való tekintettel, persze, akadtak érdekes helyzetek az elmúlt évek során.

– Egyszer megesett, hogy az egyik játékosunk véletlenül bezárta a másik csoportot az öltözőbe, majd felment a pályára edzeni – elevenítette fel Gergő az egyik vicces esetet.

– Sok emlékezetes pillanat is megmaradt az elmúlt három évből. Ezek közül a két legkedvesebb számomra a tavalyi nyári táboros hajókázásunk a Balatonon, illetve a legutóbbi cipősdobozolás, mikor 75 dobozt állítottunk össze közösen.

Mára joggal mondhatjuk tehát: sokkal többről szól ez, mint fociról.

– 50% labdarúgás, 50% közösségi program – hívta fel a figyelmet az eredeti koncepcióra. – Mára viszont a játékosok a pályán kívül is keresik egymás társaságát, rengeteg barátság, párkapcsolat alakult ki az évek során... Hónapról-hónapra szervezünk saját közösségépítő összejöveteleket is. Ilyen volt például az idei nyári táborunk Balatonkenesén. Mindemellett nagyon fontosnak tartjuk a jótékonykodást.

Több ilyen akciót is minden évben naptárra tűzünk: segítünk állatmenhelynek, gyermekotthonnak és karácsonyi cipős-dobozokkal az arra rászorulóknak, valamint hétről hétre tartjuk Panda Foci programunk keretében ingyenes edzéseinket a VIII. kerületi halmozottan hátrányos helyzetű, alsós gyermekeknek.

És ami a lányokat illeti: a csoportok és azok célja más-más volt mindig is, hiszen tudásszintjük és mozgásigényük rendkívül színes skálán mozgott az első perctől kezdve.

– Két csoportunk szabadidős – utalt Gergő fehér és narancs színű csoportjainkra, melyek a hobbisport és a kikapcsolódás jeligével csábítják a csatlakozni vágyókat –, ahol a játékosok saját szervezésű tornáinkon vehetnek részt edzéseink mellett. Két további csoportunk versenycsoport. – Ezek színe a kék és a piros. – Ők futsal bajnokságban indulnak idén ősztől. Örömünkre szolgál, hogy a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség partner a női futsal támogatásában, ezért is indul a 2018/2019-es szezonban először a női felnőtt, és U15-ös téli futsal bajnokság, ahol a jelenleg utánpótlás korú játékosaink is játszhatnak majd pár éven belül.

Gergő különösen fontosnak tartja az utánpótlást; a napokban meghirdettük az U15, tehát a 2004-2007 között született lányok csoportjának indulását, melynek próbaedzései ingyenesek a hónapban, azaz szeptember 18-án, 20-án, 25-én és 27-én.

– Ha sikeresen el tudjuk indítani utánpótlás csoportunkat, akkor minden 10 év feletti lánynak, nőnek képesek leszünk sportolási lehetőséget biztosítani. Miért ne lehetne valaki 30-40-50-60 évig lojális egy sportegyesülethez, és mehetne onnan nyugdíjba? – tette fel a kérdést, mely rámutatott működési modellünk egyik alaposzlopára.

– Közösségünk rendkívül sokszínű, van 10 éves gyakorlattal rendelkező huszonéves játékosunk, de akadnak teljesen kezdők is. Szeretettel várunk mindenkit és igyekszünk helyet biztosítani mindenkinek, aki focizni szeretne, és azonosulni tud a Sportegyesületünk értékrendjével. Csapatban sportolni szerető, barátságos, kedves, értelmes, lojális emberek alkotják közösségünket, ehhez hasonló hozzáállású játékosokat keresünk. Nem az a célunk, hogy világbajnok labdarúgókat képezzünk, hanem mozogni szerető, egészséges lányoknak, nőknek nyújtsunk lehetőséget a mozgásra.

Elmúlt a nyár – és mi elmúltunk háromévesek.

És lelkesítő a gondolat, hogy ilyen fiatal Sportegyesületként, máris meddig eljutottunk. Közösségünk folyamatosan növekszik, gazdagodva olyan emberekkel, akik büszkén viselik mezünket, örömüket lelve a sportban, a programokban.

És van hová fejlődnünk, van mit tennünk… Szóval, igen: „Miért ne lehetne valaki 30-40-50-60 évig lojális egy sportegyesülethez, és mehetne onnan nyugdíjba?”